2. fejezet

Na itt a következő rész :) Remélem ez is tetszeni fog nektek :) Komiknak nagyon örülnék :) De jó olvasást :)








Ahogy megfordultam elállt a lélegzetem. Egy szál törölközővel a derekára csavarva állt előttem. Bevallom még soha nem láttam, ilyen tökéletes férfi testet. Ez előtt Manut sem láttam még félmeztelenül, csak a testvérét, de az nem rendelkezett ilyen idomokkal. Hát igen nála már kifogyott az anyag... Jesszus hol járnak a gondolataim.


- Szia Manu. - köszöntem a legközönyösebben, ahogy csak bírtam. 
Az öltözőbe mindenki minket nézett, de a beálló csendet Hana törte meg.


- Ti ismeritek egymást? - kérdezte elképedve.
- Neuer nem is mondtad, hogy egy ilyen szívdöglesztő csaj van az ismeretségi körödbe. - szólt közbe Basti - Örülök, hogy megismerhetlek - fordult hozzám, és a legnagyobb meglepetésemre megölelt. 
Az összes csapattag így köszöntött. Nagyon kedvesek voltak velem, aminek nagyon örültem, és bevallom teljesen meglepődtem a közvetlenségükön. 


Manu még mindig engem fürkészett. Nem tudott mit mondani. Ezzel én is így voltam, de szerencsémre nem is kellett  vele foglalkoznom, mert a többiek elterelték a gondolatomat, egészen addig, amíg Thomas ingoványos talajra nem lépett.


- És Petra meséld már el nekünk, honnan ismered a mi csoda kapusunkat. - annyira meglepődtem a kérdésen, hogy hirtelen nem is tudtam rá váalszolni. 
Most mondjam el, hogy az ő "csoda kapusukkal" nőttem fel? Vagy hogy ő az aki elöl menekültem, és itt kötöttem ki? Nem ezt nem fogom nekik elmondani.


- Még gyermekkoromban ismertem meg. - feleletem, de nem mertem az említett felé nézni, féltem, hogy ugyan azt a megvetést látom majd a szemében, mint akkor azon a bizonyos két évvel ezelőtti napon.


- Petra ezt miért nem mondtad eddig? - kérdezte Hana.
- Nem tartottam fontosnak. - sütöttem le a szemem. Magamnak is féltem bevallani, de ha Manuról kell beszélnem újra előjönnek az érzések, és még most is ugyan azt éreztem, mint régen. 
Szeretem őt!  A felismerés villám csapásként ért. " NEM! Nem szerethetem!" - Mennem kell ne haragudjatok! - Fordultam a többiek felé.
- Remélem még találkozunk - mondták a fiúk. 
- Mindenképpen. Na de tényleg megyek sziasztok! - léptem ki a folyosóra, és gyors léptekkel szinte azonnal az utcán találtam magam, ahol csak futottam és futottam....




*** Manu szemszöge***




Csak néztem a búcsúzó lány után. Teljesen megváltozott, de még is ugyan olyan mint volt. Emlékszem azokra  a kék szemekre. Mindig nevettek, de soha nem rám. Igaz erről én is tehetek, de sajnos nem tudom visszaforgatni az idő kerekét. Pedig ha lehetne megtenném...
- Most meg mi van? Mit néztek? - kérdeztem a srácoktól, akik mindannyian engem bámultak. 
- Semmi haver, semmi .... - ütögette meg Bastian a hátamat azzal a mindent tudó mosolyával. Nem szerettem ezt a mosolyt, de nem akartam most erre fényt deríteni. Inkább a szekrényemhez mentem és elkezdtem öltözködni. 


Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.
- Sajnálom Manu! - szólalt meg a vonal túlsó végén legjobb barátom Beni. 
- Én is! Az egész az én hibám! Nem vagyok elég jó! - mondtam neki azt, ami legelőször az eszembe jutott. 
- Most odamegyek és pofánváglak, ha ezt nem fejezed be! De igen is jó vagy, sőt a legjobb! - fakadt ki barátom - Németország legjobb kapusa vagy és e mellett a Világ legjobb kapusai között is számon tartanak! Egyszerűen szerencséjük volt. De majd jövőre elkened a szájukat! És amúgy is itt az EB, azt megnyerjük. - lelkendezett.
- Nem tudom Beni! Én mindent elcseszek. Ezt is, és Petrát is elkergettem magam mellől.
- Petrát? Mi? Milyen Petrát? ..... VÁRJ!  Most ARRÓL a Petráról beszélsz? - emelkedett a hangja.
- Igen róla....
- Azt hittem azon már rég túl vagy. 
- Én is...egészen tíz perccel ezelőttig ebben a tudatban voltam...
- Miért? Mi volt akkor?
- Belépett az öltözőnk ajtaján, és sokkal szebb volt, mint valaha.
- Jaj haver, nem lehet, hogy ez a sors keze?
- Nem tudom, csak azt tudom, hogy nem szabad vele többet találkoznom. Viszont most mennem kell, majd a hétvégén találkozunk az edző táborba. Majd beszélünk.  - elköszöntem és bontottam a vonalat. 


Petra... Behunytam a szemem, és azt a mosolygós arcot láttam magam előtt, amit akkor mutatott, mikor megkapta tőlem a kesztyűt. A kesztyűt, amit miattam el is taszított magától két évvel ezelőtt, a kesztyűt, ami azóta velem van, és ami ma is rajtam volt. Nem tudtam megválni tőle. Minden fontos meccsemen velem, illetve rajtam volt. Ez az egy dolog volt, ami rá emlékeztetett. Egyedül Beni tudta mit érzek iránta, Ő ismerte is Petrát, de még neki sem mertem elmondani, hogy még mindig Petra kesztyűjében védek.  


- Ő volt az. - törte meg a csöndet mögöttem Basti. Basti volt Benin kívül, akinek meséltem  A LÁNYRÓL. Nem mondtam neki, nevet, csak kiadtam magamból, hogy miért nem tudok más nőre ránézni. - Ö volt az a  "tündér", aki elrabolta a szíved. Igazam van?
- Igen - hajtottam le a fejem. 
- Miért nem mész utánna? Miért nem beszélsz vele?
- Nem hallottad? Nem vagyok neki fontos. Annyira sem vagyok neki méltó, hogy rólam beszéljen a barátainak. 
- Jaj Haver nagyon szeretheted azt a lányt, de nagyon elcseszted. - jelentette ki.
- Na ne mond! - vetetettem oda neki. Viszont igazat kell adnom Bastinak. nagyon elcsesztem. Azt szerettem Bastiba, hogy mindig őszintén kimondja amit gondol.


- Viszont még nincs minden veszve. 
- Ezt hogy érted? - kaptam fel a fejem.
- Úgy hogy nem vagy neki közömbös. Ha az lettél volna nem szaladt volna el előled.
- De...de mi van ha van valakije? 
- Nincs neki.
- Honnan állíthatod ezt ilyen biztosan? - kérdeztem egy kicsit gúnyosabban a kelleténél...
- Mert megkérdeztem Hanat. Petra-nak azóta biztos nincs senkije, mióta Hana ismeri, vagy is egy éve minimum. 
Talán tényleg van esélyem. Talán meg kéne keresnem őt. De akkor is, mit mondjak Marcelnek? 
- Aúgy meg nem értem miért taszítottad elmagadtól. Azt hittem csúnya vagy valami, de még ez sem... - szólalt meg ismét a középpályás.
- Mert nyolc évvel fiatalabb nálam. És nem is illenék hozzá. Ő túl szép.
-Na és? Te sem vagy ég nagypapa korú. Amúgy meg hagyd ezt... Nők milliói bomlanak utánad, szóval ne legyél ilyen kishitű Neuer. Tudod, hogy utánnam te vagy  a legszexibb német focista! - mosolygott. 
- Na igen a régi Schweini! Már kezdtem megilyedni, hogy megkomolyodtál...DE NEM!
- Tudod ki a Schweini.... - nevetett és a következő pillanatban egy vizes törölköző csattant a tarkómon. - Na de viccet félretéve. Megkeresed a csajt, és elmondod neki mit érzel, még az EB előtt. Így nem jöhetsz velem egy táborba. Nem fogom a fancsali képedet nézni. Világos?
- Igen apu!  - nevettem most már én is, és rájöttem, hogy igaza van. "Meg fogom keresni Petrát!" Határoztam el a kesztyűt szorongatva...