3. fejezet.

Na itt a következő fejezet. Remélem tetszeni fog nektek. Bocsánat, hogy csak most, de nagymamáméknál voltam a hétvégén. A komiknak most is örülnék. na de jó olvasást...



Petra szemszöge


Nem tudom, hogy tegnap este hogyan kerültem haza pontosan, csak azt tudom, hogy ma reggel a saját ágyamban ébredtem a csengő szólására. "Nem nyitom ki, ott van Hana." gondoltam, de a csöngőszó csak nem akart alábbhagyni. Úgy döntöttem, jobb ha én nyitok ajtót. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és álmos szemekkel kinyitottam az ajtót, ahol legnagyobb megdöbbenésemre Manu állt.
- Jó reggelt Petra! Remélem nem keltettelek fel. - köszönt, kicsit zavartan. "Mit keres itt? Mit akarhat?.... Persze biztos Hanat keresi. Neki már ez sem szent!"
- Szia Neuer! Gondolom Hanat keresed, de sajnos Ő most nincs itthon. Ha most megbocsájtasz én is szeretnék készülődni, szóval viszlát.... - Szavaim még az én fülem számára is túl gúnyosan hangzottak. Mikor be akartam csapni az ajtót, az Manu lábába ütközött, így nem sikerült véghezvinne a tervemet, miszerint ismét kizárom ezt a férfit az életemből.
- Nem Hanahoz jöttem, hanem hozzád. 


Manu szemszöge


- Nem Hanahoz jöttem, hanem hozzád. - mondtam neki, és nagyon reméltem, hogy hisz nekem. 
Mikor tegnap este hazamentem, egyre csak az járta a fejemben, amit Bastian mondott, hogy van esélyem, és hogy beszélnem kell vele. Egész éjszaka nem tudtam aludni, és azon töprengtem, hogy mit mondhatnék neki, ha szemtől szemben állunk majd, de minden gondosan előre eltervezett szavam a semmivé foszlott, mikor Petra szemébe néztem.
Ezen a reggelen is ugyan olyan szép, mint ahogy emlékeztem rá. Kócos rakoncátlan fürtjei szanaszét álltak. Szemei még alig voltak nyitva. Arca meg az alvástól még indig piros volt. Ha egyszóval kéne jellemeznem azt mondanám GYÖNYÖRŰ, de ez még nem teljesen fedné a valóságot. 
Gondolataimból Petra szakított ki.
- És ha szabad megtudnom mit szeretnél? Gyorsan mond, mert nem érek rá napestig...- tette karba a kezét ami arra engedett következtetni, hogy még mindig mérges rám. "Mit mondott Bastian? Hogy el kell mondanom neki, mit érzek!"
- Nem mehetnék be? Nagyon szeretnék veled valami fontos dologról beszélni.
- Neuer! Szerintem így is elmondhatod. 
- Légyszíves Petra. Nagyon fontos lenne. - kérleltem és bevetettem nála azt a nézésemet, aminek régen nem tudott ellenállni. Úgy tűnik most sem, mert elkezdett hezitálni.
- Rendben Neuer de csak egy fél percre. - adta be a derekát, és kitárta előttem az ajtót.
Én a nappali felé vettem az irányt. Nagyon tetszett ez a lakás, és teljesen Hana és Petra ízlését tükrözte. Látszik, hogy a lányok legjobb barátnők. 
Ahogy leültem a kanapéra, és Petra is helyet foglalt velem szemben teljesen elfogott a félelem. Nem tudom hogyan kezdjem.  Végül úgy döntöttem, jobb ha belevágok a közepébe.
- Petra, én sajnálom, amit az elmúlt öt évben tettem veled. - láttam a szemén, hogy teljesen megrökönyödik. "Folytatnom kell! Most vagy soha!" - Sajnálom, hogy annyiszor megbántottalak. Sajnálom, hogy folyton leoltottalak, és kihasználtalak. Sajnálom, hogy nem álltam melletted, mikor Kathrin piszkált. Meg kellett volna védenelek vele szemben. Azért azt tudnod kell, hogy azóta Kathrinnal vége mindennek. Nem szerettem Őt soha. Egyedül egy lányt szerettem eddig egész életemben. Ez a lány egy nagyon kedves lány és az az igazság, hogy szerintem nem vagyok hozzá elég jó....- itt mertem először a szemébe nézni, de kár volt. Arcán patakoztak a könnyek, és éreztem a fájdalmat, ami belőle áradt.
- Elég! Manu nem akarok többet hallani! - sírta.-Miért nekem mondod ezeket? 
- Mert tudnod kell róla. Tudnod kell, hogy azt a lányt eltaszítottam magamtól, és hogy az a lány ismét belecsöppent az életembe. - térdeltem le elé és fogtam két kezem közé az arcát.- Petra ez a lány, te vagy! Te vagy , az akit szeretek, te vagy az akivel le akarom élni az életem. Megértem ha most elküldesz, de el kellett mondanom neked, hogy az akiért már öt éve dobog a szívem az te vagy....